Két különböző frekvenciájú jel összegzésével új jel képződik. A kis frekvenciájú jel lehet egy adat, amelyet egy mérés során kellett volna kapni, azonban a nagy frekvenciájú jel, mint zaj, módosította az eredményt.
Több különböző frekvenciájú jel összegzésével bonyolult jelformák alakíthatók ki. Akár a beszéd, akár a zene, vagy bármilyen jármű hangja számos frekvenciából adódik össze. De nem csak a hangtechnikában fontosak a különböző frekvenciákból álló jelek, hiszen az orvosi diagnosztika, a meteorológia és a különböző jelátviteli módszerek, valamint számtalan további tudományterület ilyen adatokkal működik.
A szűrés célja, hogy az összetett jelekből el legyenek távolítva a nem kívánt frekvenciák. Egyetlen frekvencia eltávolítása helyett a valóságban a szűrők tartományokat szűrnek. A feladat lehet egy konkrét frekvenciánál nagyobb vagy kisebb összes frekvencia eltávolítása, vagy csak egy tartomány (sáv) eltávolítása, megtartása.
A szűrők kimeneti jelét Decibel skálán szokás mérni, hiszen az lehetővé teszi a szélsőgésesen nagy és kicsi adatok összehasonlítását, ami ebben az esetben a kimeneti és bemeneti teljesítmény vagy feszültség aránya.
$ [dB] = 10 ⋅ lg \left(\dfrac{P_{ki}}{P_{be}} \right) $
$ [dB] = 20 ⋅ lg \left(\dfrac{U_{ki}}{U_{be}} \right) $
A szűrők kiértékelésének hasznos eszköze a Bode-diagram, amely két részdiagramból áll. A vízszintes tengely mindkét diagramon a frekvencia logaritmikus léptékben, a függőleges tengelyek eltérők. Felül a kimeneti jel van ábrázolva decibelben, alul a fázisszög fokban. A Bode-diagram bemutatja az átviteli karakterisztikát.