A kimeneti feszültség a terhelés függvényében nem változik. Bármekkora a terhelés, mindig a generátor fesztülsége esik azon. Ilyen valójában nem létezhet, hiszen akkor a feszültségforrás szupravezető lenne.
A kimeneti feszültség, vagy más néven kapocsfeszültség a terhelés növelésével csökken. Sorba kapcsolt belső ellenállással modellezhető, amin nagyobb áram esetén értelemszerűen nagyobb feszültség esik, így kevesebb a terhelésen. A belső ellenállás értékét adatlap tartalmazza, például INR18650-29E cella: 35mΩ.
Ha a tápegységhez nincs semmi csatlakoztatva, akkor nincs áramleadás, ez az üresjárat. Ekkor maximum feszültség mérhető, mivel a belső ellenálláson nem esik feszültség. Azt is lehet mondani, hogy egy végtelen ellenállás a terhelés. Ha azonban rövidzár keletkezik, vagyis a pozitív és negatív kivezetés közvetlenül össze van összekapcsolva, akkor maximum lesz az áramleadás a terhelés hiánya miatt, ami veszélyes lehet.
Az eddigi ábrák mindegyikén feszültséggenerátor szerepelt. Feladata, hogy állandó feszültséget biztosítson változó terhelés mellett, az áramot engedi ingadozni. A tápegységek alapértelmezett üzemmódja a CV, azaz Constant Voltage. A 230V-os hálózat is tartja a feszültségét a konnektorba dugott fogyasztótól függetlenül.
Vannak olyan esetek, amikor szükség van olyan forrásra, amely állandó áramot biztosít (Constant Current), így a terhelés ingadozása a feszültséget változtatja. Az akkumulátorok töltési algoritmusa először CC, majd CV fázisokból áll össze. Állandó fényviszonyok mellett egy napelem is tekinthető áramgenerátornak.
Egy valódi áramgenerátor is rendelkezik belső ellenállással, ami hatással van kimenetére. Párhuzamosan kapcsolt ellenállással modellezhető, ami miatt a terhelésre jutó áram csökken a feszültség növelésével.